A kritikus állapotú beteg tartósan, gyakran heteken át nem képes önállóan táplálkozni. Az akut szakaszban súlyos fehérje-energia malnutritio alakul ki, ami progresszív izomgyengeséggel jár és hosszabb lélegeztetési, intenzív osztályos és kórházi tartózkodást jelent. A metabolikus folyamatok ismeretében meg kell határozni az energia- és fehérjebevitel célértékeit, ellenőrizni kell ezek teljesülését. Az enteralis táplálás elsődlegesen javasolt, az emésztőrendszer toleranciazavara miatt azonban gyakran parenteralis kiegészítés szükséges. Úgy tűnik azonban, nincs előnye a korai, egy héten belül kezdett parenteralis kiegészítésnek. Szakértői vélemények szerint a fehérjecélérték növelése mérsékelheti az izomvesztést. Ugyancsak további vizsgálatok szükségesek az immunnutríció, a zsírsavak és a mikrotápanyagok hatására vonatkozóan.