A mesterséges táplálás számos megbetegedésben a terápia részét képezi. Szerepe korábban a legtöbb esetben elsősorban a táplálkozni nem tudó vagy nem akaró, illetve az attól eltiltott beteg tápanyagszükségleteinek pótlására szorítkozott, de senyvesztő betegségek esetén, kritikus állapotokban kiegészítő táplálást is jelent. Ezekben az esetekben a tápanyag-bejuttatás módja alapvetően kétféle lehet, enteralis és parenteralis. A gasztroenterológiai betegségek és a táplálkozás természetszerűleg összetartoznak. A megbetegedéseket az emésztőrendszer egy vagy több szervének, szakaszának megbetegedése jellemzi. Felvetődik a kérdés, hogy a beteg szervek csökkent működése és tápanyag-feldolgozási képessége ellenére hogyan értelmezzük a táplálásterápiát, holott az emésztőrendszer kíméletére lenne szükség? A kérdés magában hordozza a választ, hiszen a beteg szerv kímélete jogos igény, de napjainkban a célzott, szervspecifikus táplálás a csökkent funkciójú szerv működésének helyreállítását célozza.