A delírium leggyakrabban szisztémás zavarok hatására másodlagosan kialakuló neuronalis működéskárosodás okozta összetett tünetegyüttes. A vér-agy gáton átjutó szisztémás megbetegedések központi idegrendszeri manifesztációjaként a figyelmi vigilancia fluktuál, a páciens az őt érő ingereket emiatt helytelenül integrálja, ami inadekvát viselkedési válaszokat eredményez. A delírium az egyik legközönségesebb és legsúlyosabb szövődménye a betegségeknek, különösen az idős és kritikus állapotú személyeknél. Nem vezethető vissza egyetlen etiológiai kórfolyamatra, megértéséhez figyelembe kell vennünk azokat a patofiziológiai mechanizmusokat, amelyek együttműködve zavart idéznek elő az agy integrált működésében. A delírium gyakorisága és a betegségkimenetelre gyakorolt igen kedvezőtlen hatása ellenére alapvetően hiányoznak az ellátásával kapcsolatos professzionális irányelvek. A tünetegyüttes veszélyeztető állapot, intenzív klinikai figyelmet, gyakran intenzív terápiás ellátást igényel. Bizonyítékokon alapuló kezelési módok mellett az ismert kockázati tényezők tudatos és célzott szűrésével, fennállásuk esetén elhárításukkal jelentős befolyásunk lehet a delírium megelőzésére is, ami rendkívül jelentős tényező a kritikus állapotú betegek gyógyításában.