A súlyos agysérült betegek kórházi rehabilitációs idejének hossza, problémái / Dénes Zoltán, Urbanics Ildikó, Verseghi Anna
Bibliogr.: p. 64. - Abstr. hun., eng.
In: Rehabilitáció. - ISSN 0866-479X. - 2014. 24. évf. 2-3. sz., p. 58-64. : ill.
A kórházi osztályon végzett rehabilitációs tevékenység ("bentfekvő" vagy inpatient) Magyarországon 3 hétig tart általában. Az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet (OORI) informatikai osztályának adatai szerint az átlagos ápolási idő a 2011. évben 22,3 nap volt. A súlyos idegrendszeri károsodás miatti rehabilitáció viszont ennél sokkal hosszabb idejű tevékenység. Az OORI Agysérültek Rehabilitációs Osztályán (ARC) például közel 60 nap az átlagos ápolási idő, de ennél jóval hosszabb időt is eltölthet a páciens a rehabilitációs osztályon, gyakran több hónapot. A hosszú ápolási idő kihívásokat jelent a beteg és családja, valamint a kezelő teamtagok részére. Célkitűzés: Az osztályos rehabilitációs tevékenység időtartamának meghatározása súlyos agysérültek rehabilitációját végző osztályon. Az átlagnál 4-szer hosszabb idejű (3 hónapig folyamatosan tartó) kezelések számának, és a rehabilitációs kezelést indokoló alapbetegségeknek a leírása. A hosszú kórházi kezelés alatt felmerülő legfontosabb problémák áttekintése. Anyag és módszer: Retrospektív vizsgálat az ARO-n, a 2011. évi dokumentáció alapján. Eredmények: Az ARO-n kezelt 224 beteg átlagos ápolási ideje 59 (2-310) nap volt, de 71 páciens 3 hónapnál (90 nap) hosszabb ideig tartózkodott az osztályon és közülük 42 esetében megszakítás nélkül folyt a rehabilitációs kezelés. A 71 hosszú ideig kezelt beteg közül a legtöbb páciens alapbetegsége balesetes, súlyos agysérülés (33) volt. A többi esetben stroke (23), neurológiai betegség (Guillain-Barre-szindróma, sclerosis multiplex, neuropathia: 7), anoxiás agykárosodás (4), agydaganat műtéti eltávolítása utáni állapot (4) volt a hosszú rehabilitációs program alapjául szolgáló betegség. A tapasztalataink azt mutatják, hogy a hosszú ideig, akár több hónapig tartó rehabilitációs kezelés egy sajátos helyzet mind a páciens és annak hozzátartozói, mind pedig a gyógyító team számára. Ennek során fokozott figyelmet kell fordítani a beteg részéről a hospitalizációs ártalmak elkerülésére, a teamtagok esetében a fokozott terhelésre és a kiégés veszélyére. Következtetés: A rehabilitációs idő tagolásával, adaptációs szabadságok közbeiktatásával és aktuálisan szervezett, ún. mikroteamek létrehozásával strukturálhatjuk a rehabilitációs folyamatot, és csökkenthetjük a teamtagok terhelését.