A szívelégtelenség (SZE) és a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) gyakran fordulnak elő együtt, aminek a prognosztikai és terápiás implikációi nem kellőképpen meghatározottak. A szerzők vizsgálták a szívelégtelen és COPD-s betegek klinikai profilját és kimenetelét, valamint az ivabradin, egy szívfrekvencia-csökkentő szer hatékonyságát és biztonságosságát ezen betegek esetén. A SHIFT-vizsgálatban 6505 sinusritmusban levő, 70 ütés/perc, vagy afeletti nyugalmi szívfrekvenciájú, stabil szisztolés szívelégtelenségben szenvedő beteget randomizáltak placebo vagy ivabradin (2X2,5-7,5 mg/nap) kezelésre. Multivariáns Cox-modell analízis segítségével hasonlították össze a COPD-s (n=730) alcsoportot a többi beteggel, valamint az ivabradin hatását a placebóéval. A COPD-s betegek idősebbek voltak és rosszabb volt a rizikóprofiljuk. A COPD-s betegek 69%-a, a nem COPD-s betegek 92%-a kapott ß-blokkoló kezelést. Az elsődleges végpont és annak komponense, a rosszabbodó SZE miatti hospitalizáció gyakrabban fordult elő a COPD-s betegek körében, (HR 1,22 [p=0,006] illetve 1,34 [p<0,001]), viszont a relatív kockázatot az ivabradin mindkét végpontot illetően hasonló mértékben csökkentette mind COPD-s (-14% és -17%), mind nem COPD-s (-18% és -27%) betegek esetén (kölcsönhatás p = 0,82 és 0,53). Hasonló hatást jegyeztek fel a kardiovaszkuláris halálozás esetén is. Mellékhatások gyakrabban jelentkeztek a COPD-s betegek esetén, de a kezelési alcsoportok között nem volt különbség. A bradycardia gyakrabban fordult elő az ivabradin alcsoportokban, hasonló incidenciával COPD-s és nem COPD-s betegek esetén.