A diabetes mellitus (DM) prevalenciája fokozatosan nő, 2011-ben a világon 360 millió diabéteszes beteg volt, akiknek a 95%-a 2-es típusú diabéteszben szenved. A randomizált, kontrollált vizsgálatok egyértelműen bizonyították, hogy az intenzív vércukor-kontrollal a DM mikrovaszkuláris szövődményei csökkenthetők, de a makrovaszkulárisak, ami alatt a kardiovaszkuláris betegségeket érjük, több év alatt csak kisebb mértékben befolyásolhatók. Három nagy vizsgálat (VADT, ACCORD és ADVANCE) metaanalízise bizonyította, hogy a HbA1c kb.1%-os csökkentése a nem fatális miokardiális infarktus relatív rizikóját 15%-kal csökkenti, de nincs kedvező hatással a stroke előfordulására és az összmortalitásra. Azonban a rövid ideje fennálló DM, a randomizációkor alacsonyabb HbA1c és igazolt kardiovaszkuláris betegség hiányában az intenzívebb glükózcsökkentési stratégia kedvező hatású. A DM kezelését, az intenzív stratégiát individualizált módon kell alkalmazni, amelynek során a beteg korát, a 2-es típusú DM fennállási idejét és a kardiovaszkuláris betegség fennállását kell figyelembe venni. A diabéteszes anyagcserezavar rendezésén túl nagyon fontos az effektív vérnyomás-kontroll és a lipidcsökkentés a kardiovaszkuláris események minél korábbi csökkentésében.