A korai invazív emlőrák lokális kezelésére az elmúlt évtizedekben általánosan elfogadottá vált az emlőmegtartó műtét és a teljes maradék emlő posztoperatív radioterápiája, azonban már az 1980-as és 90-es évek fordulóján több kutatócsoport is felvetette, hogy a teljes emlőbesugárzás és a sugárkezelés elhagyása között a csak a tumorágyra és közvetlen környezetére adott, ún. akcelerált, parciális emlőbesugárzás megfelelő kompromisszum lehet. A kezdeti klinikai vizsgálatokban a beteg-beválogatási feltételek és a kivitelezés technikai hiányosságai miatt még magas (12-37%) volt a helyi daganatkiújulás aránya. A későbbi, szövetközi brachyterápiával, megfelelő betegszelekcióval és minőségbiztosítással végzett prospektív klinikai vizsgálatokban elért eredmények már összemérhetőek voltak a teljes emlő radioterápia eredményeivel, ami az ezredfordulón megnyitotta az utat egyrészt az egyéb sugárterápiás technikák (üregi ballon brachyterápia, háromdimenziós konformális és intenzitásmodulált, képvezérelt teleterápia, intraoperatív radioterápia, illetve protonterápia), másrészt a nagy, multicentrikus randomizált vizsgálatok előtt. Összefoglaló közleményünkben az akcelerált parciális emlőbesugárzás patológiai és klinikai hátterét, a modern prospektív klinikai vizsgálatok eredményeit és a tudományos bizonyítékok alapján rendelkezésre álló betegszelekciós ajánlásokat tekintjük át.