Célkitűzés: Vizsgálatunk célja, korábbi kutatásaink és a tudományos nemzetközi irodalmi megfigyelések alapján, a ghrelin- és a resistinszintek (acilált szérum ghrelin és resistin) összefüggéseinek tanulmányozása a terhesség indukálta elhízásban és inzulinrezisztenciában egy keresztmetszeti vizsgálat során, amelyet hasonló életkorú, gesztációs cukorbetegségben szenvedő gravidák, egészséges várandósok és nem terhes nők részvéte-lével végeztünk. Betegek és módszerek: Vizsgálatunkban az egyik csoportot 30, a várandósság 28. és 40. hete között járó gesztációs diabéteszes gravida alkotta. A WHO ajánlása alapján 75g-os orális glukóztolerancia-teszttel (OGTT) diagnosztizáltuk a gesztációs diabéteszt 25 páciensnél a 24. terhességi hétben, továbbá 5 páciensnél a 20. terhességi hétben, korábbi GDM, vagy emelkedett vércukorértékek alapján. A betegeket a szénhidrát-metabolizmus károsodása alapján vontuk be a tanulmányba. Ezen kívül a vizsgálatban részt vett 45 egészséges, terhes nő (trimeszterenként 15) és 40 egészséges, nem várandós nő, akik hasonló életkorúak voltak és 25 kg/m2 alatti BMI-vel rendelkeztek. A szérum ghrelin- és adiponectinszinteket RIA kereskedelmi kit-ek segítségével határoztuk meg. A szérum resistin, szolubilis (s)TNF-receptor-1 és a leptin értékeit ELISA segítségével mértük és publikáltuk. A HBA1c HPLC-vel lett detektálva. A statisztikai analízis és az adatok grafikai ábrázolása a Prism 3 és SPSS 10 nevű programokkal készült. Eredmények: Az éhomi szérum, biológiailag aktív (acilált), ghrelinszintek jelentősen alacsonyabbak voltak a GDM-es páciensekben, a nem terhes, egészséges kontrollalanyokhoz, illetve az egészséges, 1. trimeszterben lévő várandós nőkhöz viszonyítva. GDM-es gravidák értékei lényegesen alacsonyabbak voltak a 3. trimeszterben lévő, egészséges várandósokhoz viszonyítva, összehasonlítva a nem terhes kontrollcsoporttal, a GDM-es páciensekkel és az 1. és 3. trimeszterben lévő egészséges terhes nőkkel. Az acilált ghrelinszintek negatív korrelációt mutattak (p < 0,05) a BMI-vel, a resistinnel, a TNF-a-val, a sTNFR-2-vel, a leptinnel és a C-peptid koncentrációkkal. Szintén negatív korreláció volt megfigyelhető a ghrelinszintek és a C-peptid/vércukorszint arány és a napi inzulinadag között, amely szükséges volt az euglikémia fenntartásához. Pozitív korrelációt észleltünk az adiponectin-szintekkel a GDM-es csoportban. Az éhomi szérum resistinkoncentráció jelentősen emelkedett GDM-es páciensekben és 3. trimeszterben lévő, egészséges várandósokban, összehasonlítva a nem terhes kontrollcsoporttal. A szérum resistin pozitív korrelációt mutatott a szérum TNF-a-val, a sTNFR-1 és -2-vel, és C-peptid koncentrációkkal, C-peptid/vércukor aránnyal és a napi inzulinadaggal a GDM-es csoportban. A magzatok antropometriai adatainak elemzése során negatív lineáris korrelációt találtunk az anyai éhomi szérum ghrelinszintek és az újszülöttek súlya, hossza, fejkörfogata között az egészséges várandósoknál. Ezen kívül a GDM-es nők esetén szintén negatív korreláció volt észlelhető a súly és hossz tekintetében Következtetések: A terhesség általában progresszív inzulinrezisztenciával jár, ami a várandósság középső harmada körül kezdődik, és a harmadik trimeszteren át körülbelül olyan szintre fejlődik, mint a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők inzulinrezisztenciája. A ghrelin orexigén hatása egyrészt hozzájárul a terhes nők súlygyarapodásához, a növekvő zsírszövet inverz módon befolyásolja a ghrelin termelését. A többszörös lineáris regressziós analízis felveti azt a lehetőséget, hogy a resistin, mint független elem, összefüggésben áll a terhesség indukálta inzulinrezisztencia kialakulásában.