A krónikus ischemiás sebek multifaktoriális eredetűek, az okok között a hypoxia közös tényező. A tumorokkal foglalkozó irodalom szerint a hypoxiát angiogén hatásúnak tekintik, ami akkor igaz, ha a hypoxia akut és enyhe-mérsékelt mértékű. Az extrém hypoxia, amely a nem gyógyuló sebekre általában jellemző, az élettel, a szöveti regenerációval sokszor nem egyeztethető össze. A sebgyógyulás megvalósulásához a seb megfelelő szöveti oxigenizáltsága szükséges, ami azonban önállóan nem biztosítja a gyógyulást. A sebkezelés eredményessége a személyre szabott ellátástól függ. A siker kulcsa a kiváltó okok tisztázása és a kezelési terv felállítása. A szöveti oxigenizáltság vonatkozásában fontos figyelembe venni, hogy a túl kevés, illetve a túl sok oxigén egyaránt akadályozhatja a gyógyulási folyamatot. A specifikus szükségletnek megfelelő oxigénadagolás fontos tényező. A szöveti pO2 nyomás korrigálása önállóan gyógyulási ingerként hat, előnyösen befolyásolja más terápiák (pl, növekedési faktorok hatékonysága, graft befogadása) kimenetét. A sebgyógyulás terápiája terén az oxigénérzékelő rendszer, valamint a redox jelátviteli rendszer molekuláris szintű befolyásolása szintén ígéretes. Jelen közlemény célja a szöveti oxigenizáltság sebgyógyulásra kifejtett hatásának kritikus elemzése, az O2 alapú terápiák, valamint az oxigénérzékelő rendszer, és a redox jelátviteli rendszer molekuláris szintű befolyásolásának összefoglalása. E területeken a klinikai alkalmazást lehetővé tevő beruházások mind a betegek gyógyulási lehetőségének fokozása, mind gazdaságossági szempontból nagy jelentőséggel bírnak.