Rövidbél-szindrómáról akkor beszélünk, ha valamely veleszületett vagy szerzett oknál fogva a vékonybél hossza oly mértékben lerövidül, hogy az malabsorptióhoz vezet. Napjainkban a legtöbb gyermekbeteg a volt koraszülött, nekrotizáló enterocolitist elszenvedett populációból kerül ki. A prognózist a következő tényezők együttese határozza meg: az épen maradt vékonybélszakasz hossza és lokalizációja, a Bauhin-billentyű jelenléte/hiánya, az intestinalis adaptáció hatékonysága és a hosszú távú szövődmények. Utóbbiak közül kiemelendő a korai időszakban a centrális vénás kanült érintő infekciók és occlusiók, a parenteralis tápláláshoz kapcsolódó májbetegség, később a vékonybél kontamináció és a D-laktát-acidosis. A cikk szerzői egy bemutatott eset kapcsán áttekintik a rövidbél-szindróma jellegzetességeit és a típusos szövődményeket, kitérve a terápiás lehetőségekre is.