A koponyasérültek ellátása az egész világon komoly gondot jelent. Nehezítő körülmények egész sora - az együttműködés hiánya, a tisztázatlan anamnézis, a diagnosztikai lehetőségek szűkössége, a sugárterhelés okozta ártalmak, gyermekkori sajátosságok - akadályozzák a nem kevés beteg egységes elvek mentén történő ellátását. Veszélyt jelent, hogy a kis kockázatú betegek banálisnak tűnő sérülései adják az esetek közel 80%-át. Az esetek 1-4%-ában vérzés, valamint 15-20%-nál szekunder agykárosodás is előfordul. Hazánkban közel tíz esztendeje egységes irányelv jelent meg a traumás koponyasérültek ellátására vonatkozóan, azonban az ott leírt elvek számos ok - a területi egyenlőtlenségek, a magas költségek, a képalkotó eszközök távoli elérése - miatt csak részben valósultak meg. Az irányelv akkor meggyőző adatok hiányában nem tartalmazta a kivizsgálási algoritmusokban a biomarkerek használatát. A szerzők véleménye szerint az azóta összegyűlt számos irodalmi adat alapján a betegek kivizsgálásában segítséget adhat bizonyos biomarkerek szélesebb körű bevezetése. A leírt obszervációs és vizsgálati technikákat nem helyettesíti a laboratóriumokban egyszerűen mérhető - korábban már más betegségcsoportban használatos - S-100B-fehérje szérumszintjének meghatározása, de a nemzetközi adatok és a szerzők vizsgálatai alapján is hasznos kiegészítője az ellátásnak. A CT-vizsgálattal kontrollált negatív esetek, vizsgálatok kapcsán tapasztalt nagy (97,0-99,7%) negatív prediktív értékű eredmények egyértelművé teszik a sugárterheléssel járó képalkotó vizsgálatok (CT) azonnali végzésének indokolatlanságát, tervezhető téve azokat. A túlterhelt sürgősségi ellátást és képalkotó diagnosztikát nem terhelik tovább, emellett segítségével/bevezetésével komoly költségmegtakarítás is elérhető. A 125 vizsgált beteg eredményének birtokában a szerzők algoritmust készítettek a koponyasérült betegek ellátásának megkönnyítésére, melynek széles körű bevezetését javasolják.