Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=112908
MOB:2014/3
Szerzők:Rajki Veronika; Hirdi Henriett Éva; Balogh Zoltán; Mészáros Judit
Tárgyszavak:EGÉSZSÉGÜGYI FELMÉRÉSEK; EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK; VÉRADÓK
Folyóirat:Lege Artis Medicinae - 2014. 24. évf. 8-9. sz.
[https://www.elitmed.hu/kiadvanyaink/lam--lege-artis-medicin---/]


  Hazai egészségügyi szakdolgozók véradással kapcsolatos attitűdje, véradási szokásai az egyes szakmacsoportokban  / Rajki Veronika [et al.]
  Bibliogr.: p. 449. - Abstr. hun., eng.
  In: Lege Artis Medicinae. - ISSN 0688-4811. - 2014. 24. évf. 8-9. sz., p. 439-449. : ill.


BEVEZETÉS - Egészségügyi szakdolgozók körében vizsgálatot végeztünk, felmértük véradási szokásaikat és a véradással kapcsolatos ismereteiket. MÓDSZEREK - A keresztmetszeti vizsgálat 2012. július 15. és 2012. szeptember 15. között történt a Felnőttápolás és gondozás, Sürgősségi ellátás-, Műtéti ellátás-, és Szülészeti ellátás szakmacsoportokban dolgozó egészségügyi szakdolgozók körében, kényelmi mintavételi technikával (n=312). Az adatgyűjtés webalapú anonim, önkitöltős kérdőív alkalmazásával történt. A saját szerkesztésű elektronikus kérdőív összeállításához az "Eurobarometer 41.0 (1995): Az európaiak és a vér" felmérés egyes kérdései kerültek felhasználásra. A szerzők az összegyűjtött adatokat IBM SPSS Statistics 20 szoftver és a Kingsoft Office Spread­sheet (2012) program segítségével, leíró statisztikai módszerrel elemezték. EREDMÉNYEK - A felmérés 312 fő egészségügyi szakdolgozó részvételével történt. A vizsgálatban részt vevő mind a négy szakmacsoportba tartozó egészségügyi szakdolgozóink véradási aktivitása magasabb, mint az EU-s felmérés során 2009-ben megállapított országos átlag. Az egészségügyi szakembereink 61,86%-a legalább kétszer ad vért évente különböző helyszíneken. A véradástól való távolmaradás leggyakoribb okai az "egyéb okok", a "korábbi véradásnál kizárták a véradásból", valamint az "időhiány" voltak. Találtunk különbségeket az egyes szakmacsoport tagjainak megítélése között az esetleges szükséges vérátömlesztés elutasítására/engedélyezésére vonatkozóan, de ezek nagy jelentőséggel nem bírnak. KONKLÚZIÓ - A kapott eredményeink alapján javasoljuk felhívni a figyelmet a közös, összehangolt együttműködés szükségességére, esetlegesen a véradás/transzfúziós terápia jelenlegi kompetenciaköreinek módosítására, alakítására, a szakdolgozók továbbképzéseken való részvételi lehetőségeinek javítására a véradási szokások és attitűd további növelése érdekében.