Általánosságban a benignus prosztata hyperplasia, BPH rövidítés az idősebb férfiak hólyagürítési zavarának szinonimájává vált. A BPH kizárólag hisztológiai diagnózist jelent, bár a hétköznapi gyakorlatban helytelenül szélesebb értelemben használják. A beteg ugyanis nem BPH-val, hanem általában az alsó húgyúti traktus tüneteivel jelentkezik, amit az irodalomban LUTS (lower urinary tract syndrome) elnevezéssel jelölnek. A tipikus BPH-s beteg LUTS-szal és a következményes panaszokkal fordul orvosához, amelynek hatása az életminőség romlásához vezethet. Emiatt az eddig BPH jelzett kórképet helyesebb lenne benignus prosztata szindrómának (BPS) nevezni, hogy ezzel a tünettan (LUTS), a benignus prosztatamegnagyobbodás (BPE) és a benignus prosztataobstrukció (BOO vagy BPO) közötti rendkívül változó patofiziológiai viszonyt kifejezzük. A napi gyakorlat azonban nem ezt a logikát követi és a legtöbb nyelvterületen, így hazánkban is a BPH elnevezés használatos. A BPS tünetegyüttese irritatív és obstruktív komponenseket tartalmaz, amelyek különböző mértékben jelentkeznek. A prosztata nagysága, az obstrukció foka és a panaszok mértéke között csekély összefüggés áll fenn: kis prosztatavolumen járhat obstruktív vagy irritatív tünetekkel, és rendkívül nagy volumen mellett is lehet tünetmentes. Jelenleg többféle kérdőív van forgalomban, amelyek mind a diagnózisban, mind az utánkövetésben rendkívül hasznosnak bizonyulnak. A legelterjedtebb, széles körben elfogadott és ismert az IPSS (International Prostate Symptoms Score - Nemzetközi prosztata tünetértékelő lap). 7 pont alatti pontszám esetén akár megelőző céllal is javasolhatunk növényi-kivonat-tartalmú prosztatagyógyszert, 8 pont felett tanácsos az urológiai vizsgálat - tudni kell, hogy 7 pont alatt is lehet kezdődő rák és 20 pont esetén is túlnyomó többségben jóindulatú prosztatabetegségről lehet szó (a maximum pont: 35).