Több mint 10 év óta a tirozinkináz-gátlók (TKI), nevezetesen az imatinib az elsődlegesen választandó szer a krónikus myeloid leukaemia (CML) krónikus fázisának kezelésében. A betegség hosszú távon egyensúlyban tarthatóvá vált, a betegek közel 90%-a 8 év után is egyensúlyban van. Az utóbbi néhány évben azonban az érdeklődés középpontjába a következő fontos kérdések kerültek: A TKI-k közül melyik tekinthető a leghatékonyabbnak az első vonalbeli kezelésben? A második generációs TKI-k jobbnak bizonyulnak-e, mint az imatinib? Az interferon-alfa milyen szerepet kap a CML kezelésében? Újabb átgondolást igényel az őssejt-transzplantáció indikációja is.