A mozgásszervi ultrahang (UH) egyre gyakrabban alkalmazott diagnosztikai és monitorozási módszer a mindennapi klinikai gyakorlatban. Szerzők célja volt rendszerezett áttekintést kapni a mozgásszervi ultrahang magyarországi használatáról. Ebben a keresrtmetszeti, megfigyeléses, multicentrikus, nemzetközi vizsgálatban hat magyarországi vizsgálóhely töltötte ki a kérdő-íveket. Valamennyi, egymást követő, rutin mozgásszervi vizsgálatról történt adatgyűjtés, a vizsgálat elejétől 100 vizsgálatszám eléréséig, vagy maximum hat hónapig. A vizsgálóhelyek jellemzőiről, az UH-készülékek típusáról és a vizsgálókról történt adatok gyűjtése. A végpontok az alábbiak voltak: az UH-vizsgálat alkalmazásának gyakorisága az adott vizsgálóhelyen; a különféle kórképekben szenvedő betegeken elvégzett UH-vizsgálatok (százalékos) aránya; az UH-vizsgálat célja, az UH-vizsgálat kimenetelének hatása a klinikai döntéshozatalra és a vizsgáló reumatológiai gyakorlatára, valamint a képzésre. A szerzők egyszerű leíró statisztikai módszereket alkalmaztak, és a legfontosabb eredményeket összevetették a közép- és kelet-európai régió átlagával. Három egyetemi központ és három általános kórház vett részt a vizsgálatban. Összesen 19 vizsgáló töltötte ki a kérdőíveket. Vizsgálóhelyenként átlagosan 5,7 képzett vizsgáló volt, akik átlagosan 11,7 mozgásszervi UH-os képzésen vettek részt korábban és összesen 546 vizsgálat jellemzőit rögzítették. Valamennyi hazai vizsgálóhelyet tekintve az elvégzett UH-vizsgálatok heti átlagos száma három volt, míg az egy vizsgálóra eső átlagos vizsgálati szám 28,7-nek adódott. A vizsgálatok 65,6%-a a rutin klinikai ellátás részét képezte és 31,3%-ukat előre tervezték. A leggyakoribb diagnózisok az alábbiak voltak: rheumatoid arthritis (RA) az esetek 36,8%-ában, és egyéb lágyrész-betegségek az esetek 16,7%-ában; az átlagosan megvizsgált ízületi szám 3,7 volt. Az UH-os vizsgálatot leginkább diagnosztikai céllal (50,4%) végezték; egyéb cél volt a betegségaktivitás (39,4%), illetve a kezelés hatásosságának (8,4%) monitorozása. A vizsgálatok 15,2%-ára beavatkozás támogatása céljából került sor. Csaknem az összes vizsgálat klinikai jelentőséggel bírt: 63,9%-ban meg-erősítette a klinikus diagnózisát, 21,4%-ban bizonytalan kórképet tisztázott, míg 19,0%-ban a kezelés intenzifikálásához vezetett. A vizsgálatok 74,4%-a hasznos volt a betegedukációban is. Ez az első olyan tanulmány, amely a mozgásszervi UH magyarországi használatát térképezte fel. A vizsgálatok többségét diagnosztikai céllal végezték, míg közel egyharmadukat a RA betegség-aktivitásának monitorozására folytatták, és túlnyomó többségük hatással volt mind a klinikai döntéshozatalra, mind pedig a betegedukáció szempontjából hasznosnak bizonyult. A közép- és kelet-európai régió adataihoz viszonyítva nem mutatkoztak lényeges hazai különbségek.