A szerzők egy 82 éves férfi kórtörténetét ismertetik, akit gyakori hypoglykaemia miatt vizsgáltak. Betegüknél 4 évvel korábban prosztatacarcinomát diagnosztizáltak, de a műtéttől elzárkózott. Vizsgálataik organikus hypoglykaemia mellett szóltak, alacsony széruminzulin-értékek mellett. Az insulinoma irányába végzett vizsgálatok negatív eredménnyel zárultak. Csökkent széruminzulinszerű növekedési faktor-1- és normális szérum-chromogranin-A-érték mellett élettani tartományban lévő hypophysis- és perifériáshormon-szinteket találtak. Mindezek alapján inzulinszerű növekedési faktor-2 prohormont, illetve inzulinszerű növekedési faktor-2-t szintetizáló és szekretáló prosztatatumor jelenlétére gondoltak. Az inzulinszerű növekedési faktor-2 prohormon és az inzulinszerű növekedési faktor-2 közvetlenül serkenti a daganat, az izom- és a zsírszövet glükózfelvételét, csökkenti a májból a glükóz kiáramlását, továbbá csökkenti az inzulinszintézist a pancreas béta-sejtjeire kifejtett gátlóhatása miatt. Terápiaként 5%-os, majd 20%-os glükózinfúzió folyamatos adására szorultak, más készítmények csak átmeneti javulást eredményeztek. A tartós hypoglykaemia miatt prosztataműtét lett volna szükséges, de az ismétlődő hypoglykaemiák és a beteg rossz általános állapota miatt az nem volt kivihető. Később diazoxid- és glükózinfúzió hatására a hypoglykaemiák uralhatók voltak, azonban a beteg hamarosan elhunyt. A prosztata szövettani feldolgozása során immunhisztokémiai vizsgálattal a daganatsejtek igen erőteljes IGF-2-pozitivitást mutattak, ami megerősíti, hogy esetükben inzulinszerű növekedési faktor-2-t szekretáló prosztatatumor állt a súlyos hypoglykaemiák hátterében.