Rheumatoid arthritisben a krónikus, gyakran kifejezett mértékű szisztémás gyulladás fontos szerepet játszik a felgyorsult ateroszklerózis folyamatában, ennek következtében közel 2-3-szoros a kardiovaszkuláris morbiditás és mortalitás az egészséges populációhoz viszonyítva. Rheumatoid arthritisben gyakori a dyslipidaemia. Aktív rheumatoid arthritises betegekben az összkoleszterin, LDL és HDL-C szintje csökken, a gyulladásellenes kezelés hatására ezen paraméterek emelkednek. A lipid paradoxon fogalma arra utal, hogy az alapbetegség aktivitásával egyidejűleg csökken a lipidszint, valamint növekszik a kardiovaszkuláris rizikó. Ez a jelenség más autoimmun betegségben és szepszisben is megfigyelhető. A hatékony gyulladásellenes kezelés növeli a lipidfrakciókat. A lipid paradoxon pontos mechanizmusa nem ismert, szerepet játszhat benne a dohányzás, genetikai tényezők, gyógyszerek hatásai, molekuláris interakciók a gyulladás folyamán, valamint alapvetően fontosnak tűnik a HDL proinflammatorikussá válása, működésének módosulása. Végül a szerzők röviden áttekintik a biológiai terápiák lipidszintekre gyakorolt hatásait. Az összkoleszterin/HDL aránya tűnik a klinikailag legjobban hasznosítható előrejelzőnek a kardiovaszkuláris rizikót illetően rheumatoid arthritises betegekben.