A vénás tromboembóliás betegségek gyakoriságuk és magas mortalitásuk miatt is nagy jelentőségűek. A gyors és megbizható diagnosztikus eszközök használata elengedhetetlen a hatékony felismerés és terápia indítás érdekében. A D-dimerteszt leginkább a mélyvénás trombózis és tüdőembólia kizárására terjedt el, azonban használata közben számos kérdés vetődhet fel. Érdemes szem előtt tartani, hogy a D-dimer-koncentráció a szisztémás hemosztázis állapotát egészében reprezentálja, nem kizárólag a vénás vérrög jelenlétét. Koncentrációja számos fiziológiás, patológiás és arteficiális állapotban megemelkedhet. Emiatt valamilyen komorbiditás fennállása esetén vénás tromboembólia kizárására kevésbé használható. A teszt hatékony alkalmazását különböző diagnosztikus algoritmusok segítik. A D-dimer-meghatározást első választandó eljárásként csak az olyan stabil hemodinamikájú betegeknél javasolják, akiknél a tromboembólia klinikai valószínűsége alacsony. Egyéb esetekben első diagnosztikus eljárásként időveszteséget okoz, egyéb képalkotó módszerek nélkül önmagában nem elégséges, illetve jelentős komorbiditás esetén az esetleges álpozitivitás téves irányba sodorhatja a diagnosztikát. A D-dimer-koncentráció mérésnek igazi értéke a megfelelő betegcsoportban történő alkalmazás esetén van, máskülönben az időveszteség és a számos feleslegesen rendelt további vizsgálat mind a betegek, mind az egészségügyi rendszer számára terhet jelent.