Bevezetés: Jelen tanulmány célja egy osteoporotikus betegek számára összeállított komplex gyógytorna-gyakorlatsor direkt hatásának vizsgálata a csontanyagcserét tükröző biokémiai markerekre osteoporotikus/-peniás betegeknél, összevetve a gyaloglással. Módszer: Összesen hatvan osteoporosissal/-peniával diagnosztizált, egyébként egészséges nőbeteg, melyből 30 fő gyógytornász által összeállított speciális tréninget, míg 30 fő ütemes gyaloglást végzett 45 percig. Mérésre került a csontspecifikus alkalikus foszfatáz (BALP), az I. típusú kollagén karboxi-terminális keresztkötésű telopeptide (CTX) és a sclerostin-szint tréning előtt és után, melyet kérdőív, osteodensitometriás vizsgálat egészített ki. Eredmények: A BALP értékeket tekintve a gyógytornát végzők és gyaloglók csoportjában nem történt szignifikáns változás (p=0,763 vs. p=0,115), s nem mutatható ki szignifikáns különbség a csoportok között (p=0,343). Ezzel szemben a CTX értéknél a tornászó és gyalogló csoport változása különböző (-8,82%+- 10,45% vs. 1,9%+-2,19%; p=0,001 vs. p=0,489), s szignifikáns különbség mutatható ki a csoportok között (p=0,002). A sclerostin-szint mindkét csoportban szignifikáns növekedést jelez (12,23% +- 16,72 vs. 27,25% +-4,61%; p=0,067 vs. p=0,017). A két csoport között nincs szignifikáns különbség (p = 0,319). Konklúzió: Ez a tanulmány megerősített, hogy a közepes intenzitású tréningnek és az ütemes gyaloglásnak van direkt hatása a csont biokémiai markereire. Osteoporosis/-penia esetén a nagy ízületeket átmozgató, nagy izomcsoportok munkáját igénybevevő tréning intenzívebb hatást váltott ki a csontbontó biokémiai markerre a gyaloglással szemben, míg a sclerostin-szintet kevésbé növelte, így hatékonyabb mozgásforma a gyaloglásnál. Az antisclerostin kezelés alkalmazásakor a jövőben érdemes lenne azt is megvizsgálni, hogy a fizikai aktivitás utáni közvetlen gyógyszerbevétel növeli-e a gyógyszer hatékonyságát.