Méhen kívüli terhességnek nevezzük azt az állapotot, amikor a megtermékenyített petesejt nem a méh üregében ágyazódik be és indul fejlődésnek. A kórkép az összes terhesség körülbelül 2%-ában fordul elő, leggyakrabban a petevezetékben. Az 1970-es évektől gyakorisága napjainkig ötszörösére emelkedett, hazánkban az összes terhességre vonatkoztatva csaknem duplájára nőtt, 2012-ben 1000 terhességre számítva 7,4 méhen kívüli terhesség jutott. Jelenleg az elváltozás közel 80%-ban intakt állapotban felismerhető, a kórképből eredő mortalitás az 1970-es évektől 90%-kal csökkent, jelenleg 3,8/10 000 terhesség. Általános szabály, hogy pozitív terhességi teszt, alhasi fájdalom és/vagy hüvelyi vérzés esetén gondolni kell méhen kívüli terhesség lehetőségére, és olyan kivizsgálási tervet kell kiépíteni, hogy azt biztonsággal ki lehessen zárni. Mortalitás és morbiditás szempontjából nagy fontossággal bír a korai felismerés és kezelés, amelynek alapját az ultrahangvizsgálat, legfőképpen a hüvelyi ultrahangvizsgálat és a szérum ß-humán choriogonadotropin szintjének meghatározása adja. Az ultrahang-diagnosztika alapját inkább a méhen kívüli terhesség kimutatása, mintsem a méhen belüli terhesség igazolásának hiánya adja. Kérdéses esetekben segítséget jelenthet a diagnosztikus abrasio vagy akár laparoszkópia elvégzése is. A téma aktualitását az adja, hogy a rendelkezésre álló vizsgálati módszerek ellenére az akár életveszélyes állapotot jelentő kórkép felismerése esetenként nem egyszerű és a diagnózis felállítása nagy szakmai kihívást jelenthet, főleg a terhesség korai szakaszában.