Dopamin receptorblokkoló hatással rendelkező gyógyszerek által kiváltott tardív szindrómák heterogén megjelenésűek lehetnek. A tardív diszkinézia, disztónia, mioklónus, tourettizmus, tremor és akatízia kezelése egyaránt nehéz feladat elé állítja a pszichiátereket és a neurológusokat. A terápiás irányelvek kidolgozását jelentősen nehezíti, hogy számos, a klinikai gyakorlatban elterjedt kezelési módszer hatékonyságát nem vizsgálták randomizált és kontrollált vizsgálatokkal. Jelen összefoglaló közleményben a rendelkezésre álló irodalmi adatok és irányelvek alapján mutatjuk be az alkalmazható kezelési módokat. A 2013-ban publikált American Academy of Neurology irányelve szerint a legtöbb evidencia a clonazepam, a ginkgo biloba, az amantadine és a tetrabenazine hatását igazolják a tardív szindrómák kezelése során. Annak ellenére, hogy a kiváltó ágens dózisának csökkentése vagy elhagyása, az atípusos antipszichotikumra történő váltás, illetve az antikolinergikum alkalmazása elterjedt klinikai gyakorlat a különböző tardív szindrómák kezelésében, hatásosságukat bizonyító randomizált, kontrollált vizsgálatok még hiányoznak. Ígéretes terápiás eszköznek tűnhet az E vitamin, a levetiracetam, a propranolol, a botulinum-toxin és a mély agyi stimuláció alkalmazása.