Retrospektív vizsgálat során a Debreceni Egyetem, Orvos és Egészségtudományi Centrum, Bőrgyógyászati Klinikán 2000. január és 2009. december között elvégzett sentinel nyirokcsomó biopszián átesett betegek adatait dolgozták fel a szerzők. A vizsgálat célja, hogy a sentinel nyirokcsomó biopszia szerepét megítéljék a többi prognosztikai faktor vonatkozásában. 206 beteg közül 182 beteg adatai voltak alkalmasak a tudományos feldolgozás céljaira, melyek között 26 esetben találtak pozitív, azaz tumorsejteket tartalmazó őrszem nyirokcsomót, és 156 esetben negatívnak bizonyult a biopszia. A sentinel pozitív betegeknél szignifikánsan magasabb arányban figyelhettünk meg nagyobb tumorvastagságot (p=0,00001) és inváziós mélységet (p=0,0007). A két betegcsoportban a progresszió (p=0,01), a betegségmentes (p=0,002) és az össztúlélés (p=0,00007) vonatkozásában is szignifikáns különbség mutatkozott, amelyeket a Kaplan-Meyer túlélési görbék jól demonstrálnak. Jelentős, de statisztikailag nem szignifikáns különbség mutatkozott a két betegcsoport között az exulceráció tekintetében (p=0,06). A sentinel nyirokcsomó pozitivitás magasabb arányban fordult elő kifekélyesedett tumor, szignifikánsan magasabb arányban fordult elő nagyobb tumor vastagság, nagyobb inváziós mélység esetén és ezeknek a betegeknek mind a tünetmentes mind az össztúlélése szignifikánsan alacsonyabb volt. Mivel a két csoport között statisztikailag szignifikáns a különbség, ezért a vizsgálat alapján megállapítható, hogy a sentinel nyirokcsomó biopszia prognosztikai szempontból kiemelkedő jelentőségű. Kapott eredményeink azokat az irodalmi adatokat támasztják alá, melyek szerint az őrszem nyirokcsomó vizsgálat a melanoma diagnosztika egyik fontos alappillére.