A kevert kötőszöveti betegség (mixed connective tissue disease - MCTD) sajátos klinikai tünetegyüttessel és autoantitesttel rendelkező szisztémás autoimmun kórkép. A B-sejtek patogén szerepet játszanak az MCTD kórfolyamatában. Az antigénspecifikus T-sejt-dependens B-sejtválasz eredménye a fokozott antitesttermelés, az anti-U1-RNP-antitest jelenléte a betegek szérumában. A B-sejt alcsoportokat és azok megoszlását MCTD-ben még nem vizsgálták. A DEOEC Belgyógyászati Intézet Klinikai Immunológiai Tanszékén gondozott 46 MCTD-s beteg perifériás vérének B-sejtjeit áramlási citometriával vizsgálták. Kontrollként 20 egészséges, korban és nemben azonos egyént vizsgáltak. A CD19-, CD27-, IgD- és CD38-markerek alapján 5 különböző B-sejt-alcsoportot különítettek el, melyeknek százalékos megoszlását és abszolút számát elemezték aktív és inaktív szakban lévő MCTD-s betegekben. MCTD-s betegekben a B-sejt-alcsoportok százalékos megoszlása és abszolút száma eltért a kontrollhoz képest. MCTD-ben magasabb volt a naiv (p=0,017), a tranzicionális (p=0,001) és a plazmasejtek aránya (p=0,001) a kontrollcsoportban kapott eredményekhez képest. Aktív szakban a tranzicionális (p=0,009) és naiv B-sejtek (p=0,002) aránya további emelkedést mutatott az inaktív szakban lévő betegekhez képest. A plazmasejtek aránya szignifikánsan magasabb volt aktív betegekben (p<0,001), és pozitív korrelációt találtak a plazmasejtek aránya és a szérum anti-U1-RNP szintje között (p<0,001). A kettős negatív (CD27-IgD-) B-sejtek aránya és ezen sejteken a CD95 sejtfelszíni expressziója is szignifikánsan emelkedett az aktív MCTD-s betegekben (p<0,001). MCTD-ben a betegség aktivitásától függően a B-sejt-alcsoportok megoszlása eltérő. A B-sejt-alcsoportok vizsgálata fontos paraméter lehet az aktivitás megítélésében és monitorozásában MCTD-ben.