Jelen tanulmányomban egy veszélyeztetett várandós, otthonában ágyhoz kötött kismamával közös munkámat írom le, amely során a szupportív terápia mellett hipnoterápiás támogatást is alkalmaztam. A 33 éves nő az első találkozást megelőzően már három ismeretlen eredetű vetélésen ment keresztül, negyedik gyermeke pedig szintén elmaradt a fejlődésben, ezért nőgyógyásza javaslatára kérte pszichológus segítségét. Mivel orvosa szigorú ágynyugalmat javasolt számára, így a felkérés alapján kizárólag otthonában adódott lehetőségünk a közös munkára. Jelen írásomban elsősorban a számomra több szempontból speciális helyzetből adódó dilemmákat mutatom be, amelyeket szinte minden alkalommal megéltem a terápia során. Ezek közé tartozik annak a kérdése, hogy elvállalható-e egyáltalán egy ilyen helyzetben levő nő pszichés támogatása, mi az, ami vállalható a terapeuta szemszögéből egy olyan krízishelyzetben, ahol az orvosok szinte esélytelennek ítélik a várandósság kihordását. Ez utóbbi kapcsán kitérek a szomatikus státusz és a terápiás munka közötti kapcsolat ismertetésére, valamint arra is, hogy melyek azok a terápiás célok, keretek és eszközök, amelyek segítséget nyújtanak egy speciális élethelyzetben levő kismama támogatásában.