Napjaink egyre növekvő incidenciájú kórképei közé tartoznak a bőr kontakt allergiás reakciói. Ezen belül az ideiglenes bőrszínező eljárásokra, tetoválásokra, illetve hajfestékekre adott túlérzékenységi reakciók száma is nő. A hajfestékek több évezredes múltra tekintenek vissza, ezalatt a kor igényei szerint változott a színezőanyagok összetétele is. A különféle, döntően növényi eredetű színezők után, 1863-ban Hoffmann fedezte fel a parafenilén-diamint (PPD), megállapítva, hogy a vegyület festőképességgel rendelkezik. Ezt követően megindult a napjainkban is széles körben használt oxidációs, tartós festékek gyártása. Hajszínezők által okozott adverz reakciók leginkább ezek használatát követően jelentkeznek, ebben a legfontosabb szerepet az erős szenzibilizáló hatású PPD játssza. A parafenilén-diamin erős allergén, bőrrel való érintkezése dermatitist, Quincke oedemát válthat ki, szisztémásan pedig mérgező. Jelentőségét bizonyítja, hogy a nemzetközileg elismert, északamerikai Dermatitis folyóirat 2006-ban az év allergénjének választotta. A hajfestékek használatát szigorú szabályozáshoz kötik, ezáltal a PPD-túlérzékeny páciensek száma az elmúlt években átmenetileg csökkent. Ezzel párhuzamosan azonban megjelent a PPD új expozíciós forrása, a fekete henna. Ezen festék PPD koncentrációja igen magas lehet, felhasználására jelenleg nincs érvényben lévő szabályozás. A parafenilén-diaminnal való szenzibilizálódás hosszú távú következményei súlyosak lehetnek, befolyásolják a betegek életminőségét.