A szorongás mindnyájunk életében jelen lévő, kismértékben kifejezetten hasznos érzés. Segíti, hogy megfelelően alkalmazkodjunk szociális környezetünkhöz, elkerüljünk számunkra káros és veszélyes helyzeteket, megfelelőn értékeljük a testünkből érkező jelzéseket. Ha azonban a szorongásszint egy bizonyos egészséges értéket meghalad, úgy nem csupán kínzó, de egészségkárosító hatása lehet, különösen akkor, ha tartósan, hosszú távon át érvényesül. A szorongás fokozatai a mindennapi stressztől a krónikussá váló stresszig terjednek, jól körvonalazott pszichiátriai kórképekben manifesztálódhatnak és úgynevezett pszichoszomatikus kórképek részeivé válhatnak. Alig van olyan testi betegség, amelynél a szorongásfaktor ne játszana legalább egy kisebb szerepet, míg a másik végpontot azon szomatikus kórképek jelentik, ahol a tünetek kórnemző faktora egyértelműen a szorongás, akár önálló formában is. Bár az irodalmi összefoglalókban közölt epidemiológiai adatok szerint az alapellátás orvosát felkereső pácienseknek mintegy harmada szenved szorongásos betegségben, a családorvos mégsem találkozik kifejezetten szorongó betegekkel - mivel előtérben a szorongás testi tünetei állnak, nemritkán újabb és újabb szomatikus panaszok formájában, egymást követő testi vizsgálatokat követelve. A szorongásos megbetegedések - amelyek egyéves prevalenciája 12,6-17,2%, és nagy átfedést mutatnak a depresszióval - a jól kezelhető és gyógyítható pszichés problémák közé tartoznak: a komplex kezelés a pszichofarmakoterápiát, nagy potenciálú benzodiazepin készítményeket és korszerű antidepresszánsokat, valamint pszichoterápiát foglal magába, de az életmódrendezés, a megfelelő testsúly, étkezési stílus kialakítása és testmozgás is beletartozik.