A TNF-a gátlása a psoriasis és más immunmediált betegségek kezelésében áttörést hozott mivel az eddig helyi és szisztémás szerekkel remisszióba nem hozható betegek is részben vagy teljesen tünetmentessé váltak, így a TNF-a gátlók bevezetése az immunmediált kórképek terápiájában sikertörténetnek tekinthető. Ahogyan gyultek a tapasztalatok a TNF-a ellenes terápiákkal, úgy vált egyre nyilvánvalóbbá, az is, hogy a betegek egy kis része nem reagál megfelelően a kezelésre (primer hatástalanság), egy másik csoportban pedig az addig hatásos szer elveszítheti az effektivitását egy idő után (szekunder hatástalanság vagy hatásvesztés). A szekunder hatástalanság kialakulásáért az egyes TNF-a gátlók imunogenitása (az a képesség, hogy milyen mértékben képesek humoralis vagy celluláris immunválaszt kiváltani) vagyis a gyógyszer ellenes antitestek megjelenése felelős, mely azonban nemcsak a hatásvesztés kialakulásában, hanem az infúziós és allergiás reakciók gyakoribb megjelenésében is szerepet játszik. A közlemény a psoriasis kezelése során alkalmazott biológiai terápiás szerek immunogenitásával kapcsolatos adatokat foglalja össze.