A légúti hyperreaktivitás igazolása fontos szerepet játszik az asztma diagnosztikájában és erre a spirometriát alkalmazzák rutinszerűen felnőtteknél és idősebb gyermekeknél. Fiatal gyermekekben azonban a légzés funkció mérésének lehetősége meglehetősen korlátozott a spirometriához szükséges kooperáció hiánya miatt. Kutatásunk elsődleges célja annak vizsgálata volt, hogy a kényszerített rezgéses módszer alkalmas-e a hörgő hyperreaktivitás kimutatására asztmás gyermekeknél? Ha igen, össze is kívántuk hasonlítani a kényszerített rezgéses módszer és a spirometria érzékenységét a hörgő túlérzékenységének kimutatásában. 20 asztmás gyermek vett részt a vizsgálatban, akiknél 2 hét különbséggel hisztamin és metacholin hörgőprovokációs tesztet végeztünk. A hörgőszűkítők hatását a légutakra és a légzőrendszerre spirometriával, illetve kényszerített oszcillációs technikával mértük. A két módszerrel meghatározott paraméterek változásait vizsgáltuk és érzékenységüket hasonlítottuk össze a légúti túlérzékenység detektálásában. Eredményeink szerint mindkét hörgőizgatóval történt terhelést követően a légutak szűkülete, a légúti túlérzékenység kimutatható volt kényszerrezgéses módszerrel, és a légúti válasz legalább ugyanolyan korán igazolható volt, mint spirometriával. A két módszer-rel meghatározott paraméterek érzékenységét hasonlónak találtuk. Vizsgálataink kimutatták a kényszerrezgéses módszer alkalmasságát a hörgőszűkület igazolására és mivel alkalmazása csak minimális együttműködést igényel, használatával az asztma diagnózisában fontos hörgő túlérzékenység fiatalabb életkorban igazolható.