Hipertónia idős és igen idős korban / Székács Béla, Bessenyei Attila, Ferencz Csaba
Bibliogr.: p. 221. - Abstr. hun.
In: Háziorvos Továbbképző Szemle. - ISSN 1219-8641. - 2014. 19. évf. 4. sz., p. 216-221. : ill.
Az időskori magas vérnyomás az idősek és igen idősek körében a leggyakoribb kórállapot, amelyben a nagy- és középerek rugalmasságvesztése a meghatározó, ugyanakkor rendszerint több idült társbetegség és gyógyszeres kezelésük lokális és szisztémás módosító hatásai is érvényesülnek. A szervezet valamennyi sejtje és szövete öregedésével párhuzamosan módosul az öregedő szív-ér rendszer működése, kapacitása, regulációs rendszere, larváltan vagy manifesztáltan gyakorivá válnak a keringési célszervek kisebb-nagyobb károsodásai, megváltoznak a gyógyszerválaszok is. E kórállapot kezelése jelentős mértékben csapdákat is tartogathat, nem ritka a terápiás rezisztencia és a korábbi korosztályokhoz képest még nagyobb mértékben igényli a gondos mérlegelést, az egyénre szabott tervezést. Jelenti ez azt is, hogy az amerikaitól valamelyest eltérő európai és a hazai kezelési irányelvek bizonyíték alapú mérlegelésekkel kívánatosnak minősítik ugyan a <140/90 Hgmm terápiás célértékeket a 65-80 éves korosztály magas vérnyomása esetén, és a <150/90 Hgmm antihipertenzív célértéket a 80 év és 160 Hgmm vérnyomás felettiek részére, de ennek érvényesíthetőségét számtalan egyéni beteg állapot-paraméter és terápiás válasz-jellemző módosíthatja. Az európai irányelvek szerint elvben minden támadáspont alkalmas az időskori magas vérnyomás csökkentésére, de izolált szisztolés hipertónia esetén preferálandó a kalciumantagonista és a kisadagú diuretikus kezelés. Maradtak viták a bétareceptor-blokkolók alkalmazásával kapcsolatban is a kardiális károsodástól és történésektől esetleg mentes igen időskorúak kezelésében, amely vitákat azonban "letompították" az újabb generációs produktumok. A kezelés individuális tervezésében és újratervezéseiben az igazi orvosi kihívást nem annyira az irányelvekben megjelölt célérték és más módosítások biztosítása jelenti, hanem az antihipertenzív terápia harmonizálása a többnyire számos célszervkárosodással, keringés regulációs zavarral, társbetegséggel és az általuk indukált gyógyszereléssel, vagy életmód-módosításokkal.