Az iszkémiás jelenségeket úgy kell elképzelni, mint egy hirtelen lezúduló biokémiai vízesést, melyben a káros anyagcsere-folyamatok "vízsugarai" nem egymás után, hanem széles folyamban, egymás mellett zúdulnak alá. Ha csak egy biokémiai reakciót blokkolunk, akkor annyi eredmény várható, mint ha esernyőnkkel egy lezúduló széles vízesés alá állnánk. Az eddigi kudarcok arra is tanítanak bennünket, hogy csak olyan gyógyszert érdemes klinikai vizsgálatokba vinni, amely az iszkémiás kaszkád több elemét befolyásolja. A legfontosabb paradigmaváltásnak a profilaktikus neuroprotekciót tekintjük.