A sürgősségi ellátást igénylő súlyos (masszív) alsó légúti vérzés változatos etiológiájú, nem gyakori, de életet fenyegető állapot. A definitív kezelésben a mellkassebészet mellett a bronchológia, valamint az aneszteziológia és intenzív terápia szerepét vizsgáljuk. Egyetlen intézetben 8 év alatt masszív vérköpés miatt sürgősséggel műtött betegeknél elemezzük a műtéti javallatot, a műtét típusait és a szövődményeket. Áttekintjük a szövettani leleteket. Az 52 betegből 36 férfi, 16 nő (2:1 arány). A legfiatalabb 33, a legidősebb 85 éves volt, a legjellemzőbb az 50-70 év közötti kor. A betegség leggyakoribb formája az előzmények nélküli, hirtelen bekövetkező, nagy mennyiségű alsó légúti vérzés masszív haemoptoeval. A műtét előtti mellkas-CT és bronchoscopia együttesen minden betegnél tüdőlebenyre lokalizálta a vérzés forrását. Néhány betegnél CT-re sem volt már idő, a betegek kettőslumenű tubussal intubálva azonnal műtétre kerültek. Harmincegy betegnél felső lebeny, 7 betegnél alsó lebeny, 5 betegnél középső lebeny és egy lingula reszekció történt, 2 bilobectomiát és 7 pneumonectomiát végeztünk. Nyolc beteget vesztettünk el, többnyire légzési elégtelenség miatt. Húsz beteg szövődmény nélkül gyógyult. Huszonnégy beteg a szövődmények kezelése után gyógyult (váladék retenció atelectasiával, empyema, anaemia, pitvari fibrilláció). 14 esetben a patológia nem találta a vérzés egyértelmű okát. A vérzés leggyakoribb oka bronchiectasia, tumor és tbc volt. A masszív vérköpést produkáló alsó légúti vérzés intenzív elhelyezést igénylő, életveszélyes állapot. Az akut sebészeti kezelést meghatározó legfontosabb vizsgálat a bronchoscopia és a radiológia volt (elsősorban a mellkas-CT). A két módszer együttesen minden betegnél lebenyre lokalizálta a vérzés forrását. A sebészeti beavatkozáson kívül nem volt más terápiás alternatíva, a két esetben végzett angiográfiás embolizáció nem volt eredményes. A műtéti halálozás 16%-os volt. A szövettani feldolgozás a betegek közel harmadában nem azonosította a vérzés eredetét.