Az intraductalis papillaris mucinosus neoplasmák (IPMN) több szempontból is kiemelt szerepet játszanak a pancreas exocrin tumorai között. Noha arányuk nem több, mint 1%, az utóbbi időben reflektorfénybe került cystosus tumorok mintegy 20-30%-a ebbe a szövettani csoportba tartozik. A fővezetékből, illetve a mellékvezetékből kiinduló IPMN malignitási rátája, prognózisa, ebből következően műtéti indikációja is jelentősen eltérő. Bár az IPMN talaján kialakult ductalis carcinoma prognózisa nem különbözik a klasszikus ductalis adenocarcinoma igen alacsony, mintegy 10%-os 5 éves túlélésétől, összességében az IPMN prognózisa lényegesen kedvezőbbnek mondható, hiszen noninvazív tumor esetében ez meghaladja a 70%-ot. Ez a tény támasztja alá leginkább annak a jelentőségét, hogy az IPMN kimutatása és sebészi eltávolítása még az invazív carcinoma kialakulását megelőzően szükséges.