A pretranszfúziós és terhességi vizsgálatok részeként kötelezővé tett ellenanyagszűrésre alkalmazott vizsgálatok tömegessé válása óta a kutatások arra irányulnak, hogy gyorsítsák, olcsóbbá és érzékenyebbé tegyék, egyszerűsítsék, valamint automatizálják az ellenanyagszűrés módszereit. 1980-ban írták le a polibrénes módszert, amely szinte mindenben megfelelt a fenti kívánalmaknak. A polibrén egy tetraamin polimer, amely a vörösvérsejtek és a vizsgálandó savó keverékéhez adva nem specifikus hemagglutinációt idéz elő. Megfelelő oldat segítségével a vörösvérsejtek reszuszpendálódnak. Ha viszont a sejtek és a vizsgálandó savó antitestjei reagáltak, az agglutináció megmarad. A polibrénes módszer legnagyobb hátránya az anti-K antitestekkel szemben való érzéketlensége. A vizsgálatok célja a polibrénes antitestkimutatás mint kiegészítő módszer felelevenítése volt. A vizsgálatokat ACT-24 félautomatával végezték. Három olyan antitestet találtak, amely sem direkt polibrénes, sem polibrén-AGT-vel nem reagált, 1 anti-C-t és 2 anti-E-t. Ez utóbbiak valószínűleg a nem immun-, "csak enzimes" ellenanyagok közé tartoznak. Leglátványosabb az anti-K ellenanyagok ellenállása a módszerrel szemben: 23-ból 6 pozitivitás elvesztése teljességgel elfogadhatatlan. Az AGT fázis alkalmazásával viszont minden anti-K reagált. Ez igaz volt minden más antitestre is, amely a direkt fázisban nem reagált, AGT-ben viszont igen. Az, hogy a Távol-Keleten a K antigén gyakorisága a nullát közelíti, elősegítette, hogy Tajvanon például a rutin ellenanyagszűrés évek óta polibrénnel történjék. Kínában a keresztpróbához javasolják a módszert.