Gyermekkori akut lymphoblastos leukaemia, lymphoblastoma molekuláris stratifikációja Hiperdiploid B-ALL: mi van a felszín alatt? / Pajor Gábor [et al.]
Bibliogr.: p. 15-16. - Abstr. hun., eng.
In: Hematológia - Transzfuziológia. - ISSN ISSN 1786-5913, eISSN 0324-7309 . - 2014. 47. évf. 1. sz., p. 10-16. : ill.
Specifikus transzlokációkat nem mutató, 244 kezeletlen gyermekkori lymphoblastos leukaemiás (ALL) beteg csontvelő mintáit vizsgáltuk interfázis citogenetikával, a leggyakoribb 8 kromoszóma nyerésére, sejtenként, pásztázó fluoreszcens mikroszkópiát, relokalizációt alkalmazva és sejtszintű korrelált adatbázist létrehozva. A modális számot (iMN8) a leggyakoribb klón össz kromoszóma száma határozta meg. A vizsgált esetekből 36,5% bizonyult hyperdiploidnak (HD; iMN8>47), 14,8%-a felelt meg alacsony HD-nek (HeL; iMN8 47-50), míg 21,7%-a teljesítette a magas HD (HeH) kategória kritériumait (iMN8 51-67). Az ugyanazon iMN8-at mutató esetekben az egyes aneusomia frekveciák széles tartományát, a HeL és HeH csoportban is nagyfokú szubklonális heterogenitást, magas kromoszóma instabilitást, csoport analízissel a kromoszóma nyerések sorrendjének magasfokú hierarchikus rendezettségét, hálózat analízissel a kromoszóma nyerések konzekutiv jellegét találtuk. Az adatok arra utalnak, hogy a HD ALL-ben a kromoszóma nyerések nem egy prekurzur klónban egyszerre, hanem konzekutiv mitózisokban szekvenciálisan alakulnak ki. A HeL és HeH között csak mennyiségi, de nem minőségi különbség van pathogenetikailag.