Célkitűzés: A tromboembóliás események potenciálisan halálos veszélyt jelentenek az érintett betegek számára. A nem megfelelő antikoaguláns terápia pedig a vérzéses szövődmények kialakulásának esélyét növeli. A szerzők célja a jelenlegi trombózis-profilaxis gyakorlat feltérképezése, valamint a trombocitaaggregáció-gátló kezelés módosításának felmérése volt a magyar urológiai osztályok gyakorlatában műtétes urológiai beavatkozások kapcsán. Betegek és módszer: Minden urológiai sebészi tevékenységet végző urológiai osztály (n=37) egy általunk összeállított kérdőívet kapott felkérő kísérőlevéllel. Az évente elvégzett urológiai beavatkozások számát, a trombózisrizikó szerinti kockázati besorolást, az alkalmazott megelőzési módszer típusát és időtartamát, valamint a korábbi antikoaguláns terápia módosítását mértük fel. Eredmények: A megkérdezett osztályok 59%-a (n=22) válaszolt a két alkalommal történt megkeresésre. Az intézmények 25-36%-ában (beavatkozás típusától függően) urológus önállóan dönt a profilaxis típusáról. Transurethralis műtétek esetén 77%-ban, kismedencei műtétek esetén 85%-ban, laparoszkópia kapcsán 64%-ban, nyílt beavatkozások előtt 76%-ban végzik el a kockázati meghatározást. Az alacsony molekulasúlyú heparin (LMWH) alkalmazása dominál a perioperatív rugalmas pólya és korai mobilizálás mellett. Az intézetek többsége az antikoaguláns terápiát vagy tartós profilaxist a műtét előtt megszüntette, egy részük LMWH-val helyettesítette az urológiai beavatkozások perioperatív időszakában. Megbeszélés: Az ismert trombotikus események mellett a fel nem fedezett, illetve az urológusok látóterébe nem került esetek száma még magasabb lehet. A trombózis-profilaxis gyakorlata országosan sem egységes. A potenciális mortalitás miatt a lehetséges megelőzési módszerek ismerete és alkalmazása elengedhetetlen az urológusok számára is, amelyeket érdemes lenne az urológiai irányelvekben is ismertetni.