Bevezetés: Az otthoni szakápolás 1996 végén indult meg Magyarországon. Célkitűzés: A szerzők célja a magyar otthoni szakápolási rendszer egészségbiztosítási és igénybevételi mutatóinak bemutatása. Módszer: Az elemzésben szereplő adatok az Országos Egészségbiztosítási Pénztár finanszírozási adatbázisából (2001-2012) származnak. Elemezték a betegszámokat, a vizitszámokat, a szakápolási és szakirányú terápiás tevékenységek (gyógytorna, fizioterápia, logopédia) arányát. Eredmények: Az ellátott betegek száma a 2001. évi 36 560-ról 2012-re 51 647-re nőtt, 41,3%-kal emelkedett. A teljesített vizitek száma ugyanezen időszak alatt 841 715-ről 1 194 670-re, 41,9%-kal nőtt. A szakápolási és szakirányú terápiás tevékenységek, valamint az ápolási fokozatok vonatkozásában jelentős megyék közötti eltéréseket figyeltek meg. A szakápolásra kifizetett összegek aránya a legmagasabb volt Nógrád (80,4%), Szabolcs-Szatmár-Bereg (79,7%) és Komárom-Esztergom (74,6%) megyékben, míg a legalacsonyabb Zala (53,0%) és Csongrád (52,7%) megyékben, illetve Budapesten (47,9%). Következtetések: Az otthoni szakápolásban jelentős területi egyenlőtlenségek mutatkoznak, amelyek mérsékléséhez olyan szakmai irányelvek fejlesztésére van szükség, amelyek az otthoni szakápolás speciális vonatkozásait szabályozzák.