Bevezetés: Korábbi tanulmányukban a szerzők megállapították, hogy az Ózdi kistérség munkanélkülijeinek közegészségügyi-járványügyi biztonsága és szociális helyzete az országos átlaghoz képest rosszabb. Célkitűzés: Korábbi vizsgálataik folytatásaként célul tűzték ki annak meghatározását, hogy az Ózdi kistérség roma munkanélkülijeinek az országos átlagnál jelentősen nagyobb aránya hozzájárul-e a kistérségnek az ország más térségeinél rosszabb közegészségügyi-járványügyi biztonságához, a kistérség munkanélkülijei tanulásra alig vagy nem alkalmas lakókörnyezeti higiénés helyzetéhez. Módszer: 2012-ben és 2013-ban 400 fő 18-61 éves roma és nem roma férfi és nő munkanélkülit kérdőíves-önkitöltéses-kikérdezéses, valamint foglalkozás-orvostani módszerekkel vizsgáltak; az egyes csoportokba - a jelzett sorrendben - 96, 97, 114, 93 személy tartozott. Eredmények: Megállapították, hogy egyrészt valamennyi vizsgált paramétercsoport (közegészségügyi-járványügyi biztonság, in-door lakókörnyezeti higiéné, tanulási feltételek) a romák szignifikánsan hátrányosabb helyzetét jelezte a magyar munkanélküliekhez viszonyítva; másrészt roma személyekben a vizsgált paraméterek értéke az életminőségét hátrányosan befolyásoló tényezőktől függött (munkanélküliség, mélyszegénység, alacsonyabb szintű iskolázottság, rövidebb élet). A térségben a magyar munkanélküliek 1/10-1/5-ének életkörülménye hasonlított a roma munkanélküliek átlagos életkörülményéhez. Következtetések: 1. A romák Ózdi kistérségen belüli nagyobb aránya hozzájárul a kistérség rosszabb közegészségügyi-járványügyi biztonságához, munkanélkülijeinek az ország más térségeiben élő munkanélküliekénél rosszabb életkörülményéhez. 2. A romák megfelelő életkörülményt biztosító foglalkoztatásához szükséges képzettség elérését lehetővé tevő tanulási feltételek megteremtése elengedhetetlen.