A formalint, azaz a formaldehid telített vizes oldatát szinte valamennyi egészségügyi intézményben nagy mennyiségben használják hígított formában emberi szövetminták fixálása céljából. A fixálási eljárás lényegében változatlan formában maradt fenn a fixálószer 120 évvel ezelőtti felfedezése óta. Az alapvető hisztológiai technikák mellett folyamatosan nő a klinikai igény, hogy a szövetek szinte valamennyi biológiai alkotója molekuláris szinten is megvizsgálható legyen. A mára magától értetődő DNS-izolálás és DNS-mutáció-vizsgálatok sikere nagyrészt a minta megfelelő előkészítésén múlik. A modern patológiai diagnosztikai eljárások a fixálás folyamatának szigorú ellenőrzését és magának a formalinoldat aktuális összetételének ismeretét is megkívánják.