A szerzők cikkükben a kapacitástervezés problémáját mutatják be hazai és nemzetközi vonatkozásban. Bemutatják, hogy Magyarországon 1996 és 2011 között a kapacitástervezés három alkalommal indult: 1996-ban, 2001-ben és 2006-ban. A harmadik periódusban 15 611 aktív ágy (26%) került megszüntetésre. 2011-ben Semmelweis Terv néven megjelent a következő stratégiai tervezés alapkoncepciója. Ennek a végrehajtása következtében 2201 ágy (5%) kapacitásra jutó teljesítmény konvertálódott át krónikus, egynapos és járóbeteg ellátási kapacitásokba. A szerzők a továbbiakban összehasonlítják a 2006-os és a 2012-es struktúra átalakítás következményeit. Bemutatják, milyen arányban érintette az egyes szakmákat az ágyszám leépítés, milyen irányú változásokat okozott. Megállapítják, hogy a technológiai fejlődést követve a legnagyobb arányú ágykapacitás leépítés a szemészet és a bőrgyógyászat terén történt. A szakmák arányaiban nem következett be egyik átalakítás során sem alapvető változás. Mindkét struktúra átalakítás a fekvő ellátáson kívül alig foglalkozott az ellátó rendszer többi területével. Megállapítják, hogy szükség lenne egy egészségügyi ágazati stratégiára, ami kormányokon átívelő, hosszú távú, konkrét célokat tűz ki a szakmai, technikai fejlődés figyelembevételével, aminek a megvalósításához a szükséglet alapú kapacitástervezés egy jó eszköz lehet. Ehhez azonban ezt az eszközt nem csak a fekvőbeteg ellátásban, hanem a beteg ellátás minden területén összehangolva kell alkalmazni.