A Cochain Kórház CECOS Központja (Centre d'Etude et de Conservation des Oeufs et du Sperme) (Petesejtek és spermák kutató- és megőrző központja) 1999-ben olyan programba kezdett, amely az eredetileg transzszexuális férfi (transman) élettársának donor általi művi megtermékenyítését (IAD) szolgálja. A projektet számos fenntartás fogadta, amelyeket egy etikai bizottságban vitattak meg. A felmerült kérdések a következőkre vonatkoztak: a transman mentális egészségére, arra, hogy képes-e az apaszerepre, és lehetőségük lesz-e a gyermekeknek a normális fejlődésre, különös tekintettel nemi identitásuk alakulására. Felajánlották a szülőknek, hogy a gyerekek fejlődését folyamatosan nyomon követik, hogy megtudják, vajon a felvetődött kifogások valóban megalapozottak-e. Ha igen, a programot félbe kell szakítani, de ha nem megalapozottak, a program folytatódhatna, sőt, javasolhatnák annak kiterjesztését a többi CECOS-ra is. A szülők elfogadták, hogy a gyermekek fejlődését folyamatosan nyomon kövessék. A szülőkkel legelőször a gyermek egyéves korában konzultáltat, ezt követően pedig minden második évben. 2000-től 2010-ig 42 gyermek (28 fiú és 14 lány) született 29 pártól. 2010 végéig 24 gyermek folyamatos nyomon követése történt meg, a többit pedig a következő évben szándékoztak vizsgálni. A követési vizsgálatból kiderül, hogy ezek a párok nem homoszexuális és stabil párok: az apa kompetens apaként viselkedik; viszont a pénisszel nem rendelkező apák azonosulnak kultúrájuk férfias és paternalista értékeivel. Ami a gyerekeket illeti: jól vannak, megfelelően fejlődnek, elégedettnek tűnnek az életükkel, és, összhangban biológiai nemükkel, fiúknak vagy lányoknak érzik magukat. A szülőknek azt javasolták, hogy mondják meg az igazat a gyermekeknek a donor általi művi megtermékenyítésről (IAD-ról), illetve az apa transzszexualizmusáról. Az IAD-dal kapcsolatban semmilyen probléma nem merült fel. Ami a transzszexualizmust illeti, bármennyire is vágytak arra az apák, hogy beszéljenek erről a gyerekkel, nem tudták, hogyan mondják el neki; az egyik apa készített egy rajzos könyvecskét, ami segített az apáknak abban, hogy egyszerű szavakkal beszéljenek a gyermekkorukról, úgy, ahogyan azt megélték, mivel az apáknak gyakran igen nehezére esett, hogy erről természetesen tudjanak beszélni. Nincs okunk megbánni, hogy a transzszexuális férfiak számára lehetővé tettük az apaság megélését. Érdekes lesz látni, hogyan élik majd meg gyermekeik saját kamaszkorukat.