A tanulmány célja, hogy bemutassa: a szülő-gyermek dialógus kiemelten gyümölcsöző vizsgálati terepnek tekinthető mind a nyelvi-kognitív, mind a társas-érzelmi fejlődés szempontjából. Elgondolásunk szerint a szülő-gyermek dialógusok, különösen a szülő-gyermek emlékező beszélgetések több szempontból is figyelmet érdemelnek. Egyrészt - inkább kognitív pszichológiai megközelítésből - tetten érhető bennük az önéletrajzi emlékezet bontakozása, és az, hogy ez hogyan alakul az anya részvételének a függvényében. Másrészt - inkább pszichodinamikus megközelítésből - a korai, nyelv előtti dialógusok folytatásának tekinthetőei, így jelentős szerepet játszanak az érzelmi jelentésalkotás, érzelmi szabályozás folyamataiban. Amellett fogunk érvelni, hogy a párbeszédek sokrétű vizsgálata - amely egyaránt figyelembe veszi az anya-gyerek interakció vonásait és a közös történetalkotás során keletkezett elbeszélés jellegzetességeit is - gazdag információt szolgáltathat az anya-gyermek diád működéséről. Ezek az információk egyrészt bővíthetik tudásunkat arról, hogy a gyerekek anyjuk segítségével hogyan adnak jelentést a velük megtörténő dolgoknak, másrészt beavatkozási lehetőséget is nyújtanak.