Napjainkban, az egyre bővülő célzott diagnosztika és terápia korában, még inkább közel kerülünk ahhoz az ideális állapothoz, amikor az adott beteg daganatához a leghatékonyabbnak vélt terápiát ki tudjuk választani. Néhány alapprobléma azonban még megoldásra vár. Az egyik a daganatok heterogenitása, kisebb-nagyobb jelentőségű klónok kialakulása a progresszió során. Ennek fontosságát aláhúzza az, hogy a molekuláris hibák elleni szerek alkalmazását lényegében csak a daganatok előrehaladt állapotában engedélyezik. Ezért sem csodálható, hogy a klinikai siker rendszerint átmeneti; a betegség a kezelés ellenére progrediál, az alkalmazott szerrel szemben rezisztencia alakul ki; melynek okai igen sokfélék [pl. újabb mutációk megjelenése, átkapcsolás kűlönböző jelátviteli utak között, visszajelző mechanizmusok hibái stb.]. Az okoknak a megismerése még hatékonyabbnak tartott szerek fejlesztését vonja maga után. Ezekkel, vagyis a szerzett rezisztencia okaival és néhány megoldási javaslattal foglalkozunk, fontos-nak tartott, kiragadott példákkal. Nyitott kérdés még bőven akad, mint például a rezisztencia okai kombinált kezelés esetén, vagy a rezisztencia és a progresszió kapcsolata, beleértve az azonos szerrel/szerekkel történő újrakezelés lehetőségét is.