Az alsó háti-deréktáji fájdalom szindrómát a nemzetközi gyakorlatban "low back pain" szindrómának nevezik. Nem specifikus gyűjtőfogalom, magába foglalja az alsó háti és ágyéki gerinctájra lokalizálódó akut és krónikus fájdalmakat, valamint az odasugárzó és onnan kisugárzó fájdalmakat is, a kiváltó októl függetlenül. A derékfájás a civilizált világban a hétköznapi megfázás - "nátha" - utáni második leggyakoribb jóindulatú megbetegedés. Prevalenciája az USA-ban 5-20%, Európában 25-45%. Élettartam prevalenciája eléri a 80%-ot, tehát élete során szinte mindenki találkozik vele. A betegek legnagyobb része az akut szakból egy-két hét, illetve néhány hónap alatt spontán meggyógyul. A megmaradó kisebbség azonban - körülbelül 10% - jelentős terhet okoz mind egyénileg (a betegnek, az orvosának, a hozzátartozónak), mind a társadalomnak, ugyanis kimutatták, hogy a krónikus derékfájás a legdrágább benignus betegség a fejlett ipari országokban. A derékfájás legjelentősebb kockázata a krónikussá válás. Azt is tapasztaljuk a mindennapi gyakorlatban, hogy a derékfájós esetek egy része - irodalmi adatok szerint kb. 24%-a - nem reagál a "klasszikus" konzervatív kezelésre. Ezen adatok, valamint az utóbbi évek kutatásai alapján úgy tűnik, hogy ennek az az oka, hogy a krónikus derékfájások jelentős részében (egyes irodalmi adatok szerint 37%-ában) neuropátiás komponens is jelen van! A neuropátiás komponens jelenlétére sokszor nem is gondolunk, pedig szűrése, diagnosztikája a legtöbb esetben egyszerű, nem igényel bonyolult eszközös vizsgálatokat, és ma már több terápiás megközelítés is rendelkezésünre áll a tünetek enyhítésében.