Bevezetés: Intenzív Osztályunkon kezelt betegek több mint 10%-a convulsio miatt kerül osztályunkra. A felvételi diagnózisok között egyaránt található egyszerű lázas convulsio, illetve refrakter status epilepticus. Módszer: Vizsgálatunkban két év beteganyagát dolgoztuk fel, ez idő alatt 406 beteget kezeltünk, ebből convulsio miatt 42 gyermeket. A vizsgálat során áttekintettük a görcsroham miatt kezelt betegeink terápiáját, különös figyelmet fordítva a gyógyszerválasztásokra, az alkalmazott gyógyszerdózisokra és az esetlegesen kialakult szövődményekre. Eredmények: Az első ellátás során betegeink benzodiazepinszármazékot kaptak: 32/42 beteg kapott diazepamot, 6/42 midazolamot, 1/42 clonazepamot, lorazepamot egy beteg sem kapott, 3/42 beteg nem részesült gyógyszeres terápiában. A betegek 69%-ában volt szükség további terápiás lépésre, melynek hátterében részben alul-, illetve felüldozírozott gyógyszerhasználat, részben a nem megfelelően választott anticonvulsivum állt. Eseteink 73%-ában folyamatos vagy ismétlődő görcsroham, fokozatosan romló neurológiai status, illetve légzési elégtelenség miatt intubációra és gépi lélegeztetésre is kényszerültünk. Következtetés: Tapasztalataink szerint jelenleg a görcsölő beteg ellátása nem egységes sem kórházunkon belül, sem az egyéb első ellátók esetén (háziorvos, OMSZ). Eredményeink alapján az egyes terápiás lépések 43%-ban nem követték az aktuális irodalmi ajánlásokat. Így célunk minden ellátó figyelmét felhívni egy korszerű, egymásra épülő lépésekből álló cerebroprotektív protokoll alkalmazására. Új osztályos protokollunkban átrendeződik a benzodiazepinek használatának sorrendje, új elemként pedig megjelenik a valproat.