Magyarországon 70 000 egyén lehet fertőzött hepatitis C-vírussal, többségük nem tud fertőzöttségéről. A fertőzés időben történő felfedezése és meggyógyítása a beteg szempontjából a munkaképesség megőrzését, az életminőség javulását, a májzsugor és a májrák megelőzését, valamint a betegségmentes várható élettartam meghosszabbodását, míg a beteg környezete és a társadalom szempontjából a továbbfertőzés veszélyének megállítását, a későbbi súlyos májbetegségekből adódó egészségügyi ráfordításigény jelentős csökkenését jelenti. A 2003 óta alkalmazott pegilált interferon+ribavirin kettős kezeléssel a korábban terápiában nem részesült betegek 40-45%-a, a sikertelenül kezeltek 5-21%-a gyógyítható meg. 2011-ben a korábbiaknál lényegesen hatékonyabb, két új, direkt antivirális hatású proteázgátló szer került forgalomba (boceprevir és telaprevir). A két új szer jelentősen növeli a fertőzés sikeres gyógyításának esélyét, mindkét fenti betegcsoportban (63-75%, illetve 59-66%). A készítmények - a legrászorultabb beteg számára - 2013. május 1. óta hazánkban is finanszírozottá váltak. A kezelés indikációja - az ellenjavallatok kizárása után - a vírusnukleinsav és a májbetegség kimutatása. Utóbbit a gyulladásos aktivitás és/vagy a májfibrosis mértéke (stádium) jellemzi. A kivizsgálás és a kezelés során fontos a virológiai vizsgálatok gyors és megbízható elvégzése. A stádium meghatározására az invazív májbiopszia mellett a nem invazív tranziens elasztográfia és validált biokémiai fibroteszt módszerek alkalmazhatók. A szakmailag indokolt kezelés finanszírozási korlátok figyelembevételével, a rászorultság sorrendjében kerül engedélyezésre. Ennek alapja az úgynevezett Prioritási Index, amely a májbetegség stádiuma mellett figyelembe veszi a betegség aktivitását, a kezelés sikerességének várható esélyét és további meghatározott speciális szempontokat is. Hazánkban a korábban még nem kezeltek terápiájában továbbra is a pegilált interferon és ribavirin kettős kombináció, míg a korábban sikertelenül kezelt, 1-es genotípussal fertőzött betegek proteázgátló alapú hármas kombinációban részesülnek. Nem 1-es genotípus esetén a proteázgátlók nem használhatók. A terápia időtartama 1-es genotípus esetén általában 48 hét, megfelelő vírusválasz mellett, cirrhosis hiányában rövidebb kezelés is elegendő lehet. 2-es és 3-as genotípus esetén a kezelés időtartama leggyakrabban 24 hét, míg 4-es vagy ismeretlen genotípus esetén a gyógyszerek adásának időtartama 24/48/72 hetes, a terápiás válasz függvényében. Fokozott figyelmet kell fordítani a mellékhatásokra, a gyógyszerkölcsönhatásokra és a rezisztencia lehetőségére.