Az allergia diagnózisa a gondos anamnézisen alapul. Amennyiben kivitelezhető, ezt követi az allergénexpozíciós teszt. A diagnózis harmadik lépcsőjét az allergénspecifikus bőrtesztek és in vitro tesztek képezik. Az allergénkeveréket tartalmazó allergénspecifikus in vitro tesztek megbízhatók, bár gyakori az álnegatív és álpozitív reakció. Ez utóbbiak oka bizonyos, csekély klinikai jelentőségű allergének keresztreaktivitása. A komponensekre bontott diagnosztika (CRD), mely tiszta, egykomponensű allergéneket használ, megoldja ezt a problémát. Az ezinofil kationos protein szint meghatározása segít az allergiás rhinitises és asthmás betegek betegségaktivitásának nyomon követésében. Számos in vitro teszt, mint pl. a bazofil sejt aktivitás vagy lymphoblastos transzformáció ismert, melyek kevésbé terjedtek el a mindennapos gyakorlatban.