Az egyik legrégebben ismert foglalkozási mérgezést (megbetegedést) okozó anyag az ólom. Az ólom azok közé a vegyi anyagok közé tartozik, amelyek expozíciója esetén Magyarországon kötelező a környezeti és a biológiai monitorozás. A munkakörülmények (expozíciós adatok) és a fenti monitorozási eredmények ismeretében a foglalkozási eredetű ólommérgezés és/vagy fokozott ólomfelszívódás megállapítása viszonylag egyszerű, a diagnosztika és a megelőzés alapelvei jól kidolgozottak. Az esetismertetésben szereplő 74 éves közel 50 évig ólomexpozícióban dolgozó munkavállaló vérólom értékeinek jelentős ingadozása hónapokkal (évekkel) az expozíció megszűnése után azonban nehezen volt értelmezhető. Ésszerű magyarázatot az expozíció megszűnése után nagyon lassan csökkenő, majd ismét eredeti értékre emelkedő vérólomra nem találtunk. A feltételezett secunder osteolythicus folyamat nem igazolódott. Az alimentáris eredet, hobbi tevékenység kizárható volt. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a több évtizedes expozíció olyan jelentős depók kialakulásához vezetett, melyből gyakorlatilag folyamatosan ürül az ólom. Az eset kapcsán felmerült az évtizedekig ólom expozícióban dolgozók utóvizsgálatának (kontroll) indokoltsága akár évekkel az expozíció megszűnése után is. A vizsgálatok kivitelezése, metodikájának kidolgozása a közeljövő feladata lesz.