Bevezetés: Az előrehaladott gégerák sebészi megoldása a teljes gégeeltávolítás, melyet követően a betegek élete jelentős változásokon megy keresztül. A műtétet követően az állandó tracheostoma, a táplálkozási szokások megváltozása, a szaglás elvesztése és főként a beszéd készségének elvesztése jelentős nehézséget jelent. A vizsgálat célja: A gégeexstirpált betegek életminőségének felmérése és a rehabilitációs lehetőségek értékelése volt. Módszerek: Leíró jellegű, keresztmetszeti vizsgálatunk során nem valószínűségi, kényelmi mintavétellel szegedi és budapesti rehabilitációs klubokba járó betegeket kérdeztünk meg anonim, önkitöltős kérdőív segítségével. Külföldi összehasonlításként a németországi Mainzban kerestünk fel betegeket. A kérdések témakörei az alapvető emberi szükségleteket, a betegek mindennapi problémáit, a műtétet követően a korábbi életükbe való visszailleszkedésüket és a rehabilitációs klubok elérhetőségét valamint annak hasznosságát érintették. Az eredményeink elemzése MS Excel és a Statistica 9.0 program segítségével történt. Az adatok jellemzésére és vizsgálatára Student t-próba és szignifikancia eljárásokat alkalmaztunk. Eredmények: A műtétet követően a válaszadók korábbi élete döntően megváltozott, főként a kommunikáció nehézsége miatt a társas kapcsolataik, közösségi életük minősége romlott. A tapasztalatok szerint hazánkban igen kevesen járnak rehabilitációs klubokba, ők azonban a foglalkozásokat hasznosnak tartják. Németországban sokkal népszerűbbek a rehabilitációs klubok, melyekhez a betegek nagyobb hányada csatlakozik, továbbá az ottani foglalkozások sokrétűbbek. Következtetések: A műtétet követően a betegek életminősége romlott, főként a kommunikáció nehézsége miatt. Magyarországon - ellentétben a külföldiekkel - az operált betegek igen csekély százaléka jár klubokba, ám ők elégedettek a szolgáltatásokkal. Javaslatok: Az eredményeink alapján betegközpontú ápolást, multidiszciplináris team létrehozását, rehabilitációs programok szervezését, társadalom bevonását javasoljuk.