Az epidemiológiai vizsgálatok riasztó adatokat közölnek. Az elkövetkező két-három évtizedben várhatóan megkétszereződik a daganatos megbetegedések száma. A betegek ellátása komoly kihívást jelent az egészségügyi rendszereknek - nem csak az onkológus szakorvosoknak, de többek között a pszichiátereknek és a pszichológusoknak is. A rák diagnózisa rendszerint szorongással teli, reményvesztett, depressziós érzelmi állapotot hoz létre, ami a diagnózisközlés után évekig fennmaradhat, jelentős egészségkárosodást okozva - rontja a betegek életminőségét, beszűkíti az életteret, nehezíti a megküzdést, az együttműködést, prediktora a betegség progressziójának és a mortalitásnak. Kezelése kulcsfontosságú. A szakirodalmi adatok igazolják a pszichoszociális intervenciók (a betegek sokrétű pszichés, és pszichoszociális támogatása) érzelmi distresszre kifejtett jótékony hatását. Leggyakrabban a szupportív-expresszív terápiát és a kognitív módszereket alkalmazzák. Újabban egy olyan kutatási irány bontakozik ki, ahol a daganatos betegek kiegészítő terápiájában az egyes intervenciók helyett komplex programokat (pszichoterápiák, mozgás, táplálkozás, edukáció stb. együtt) alkalmaznak, építve az egyes elemek szinergikus hatására. Tanulmányunkban egy komplex program eredményeit vizsgáljuk az érzelmi distressz csökkentésében primér emlőkarcinómás nők körében (n=173, kísérleti csoport n=86, ebből 34 fő vett részt a programban, kontrollcsoport n=87) rövid távon (a 15 hetes program végén), és longitudionálisan (15 hónappal a program befejezése után). Eredményeink igen bíztatóak: szignifikáns javulást értünk el a betegeknél mind a depresszió (Beck), mind a szorongás (STAI) csökkentésében, és a pozitív hatás egy része hosszú távon is fennmaradt.