E. M. Jellinek szinte az alkohológia archetipikus alakjává vált az őt követő generációk számára. 50 éves korában történő váratlan berobbanása az alkohológiába a medicinát is változásra késztette. Nagyon keveset tudunk azokról a mintaképekről, akik Jellinek pragmatikus kreativitása számára nyújthattak erkölcsi és intellektuális iránytűt. Csak jó harminc évvel halála után akadt egy amerikai szociológus, Ron Roizen, aki hozzálátott Jellinek néma történetének feltárásához. Saját magyar levéltári és más hazai forrásokra épülő kutatásunk azt mutatja, hogy a transzgenerációs történet éppúgy elbeszéletlen, mint a személyes. Az elnémított és elnémuló történet, a család négy generációval korábban kezdődött akkulturációja befejezetlen ügylet maradt. A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a vallási konverzió az akkulturáció kritikus pontja. Vizsgálják a családi értékekhez való hűség és az asszimiláció ellentétes erőiből adódó, történetüket elmondhatatlanná tévő konfliktust.